ÁLLATOK

A szívem átmelegszik, ha egy cicára gondolok.
Milyen gyönyörű! Kecses. Borostyánszemű kobold.
Többet tud rólunk, mint amit gondol buta rációnk.
Ő a halhatatlanról dorombol.

HÁLYOG

Kell, hogy szemüket e fátyol borítsa,
míg ivarszervük gyönyörrel fajukat szaporítja.
Legalább nem látják a halálbélyeget rajta.

RASZTER

Oka van annak, hogy valaki bújik
a baj elől. Tagadja a vihart, ami közeledik.
Mikor rászakad az égbolt, sértődötten imádkozik.

NANA!

Emelik mutatóujjukat a felelősök.
Nem szabad, haszontalan gyerkőcök.
Ejnye! Csúnya dolog fagyottan heverni a földön.

SÁMÁNOK

A természet fiai a sámánok,
többet tudtak, mint a mai orvosok.
Akik hitet adnak, lehetnek-e pogányok?

OPERÁCIÓ

Hálátlan lennék, ha nem köszönteném,
aki testemből kiemelt egy burjánzó részt,
amely anyadühében teremteni vélt.

CSONTTÖRÉSEK

Szaturnusz szolgái a csontjaink is.
Megroppan, figyelmeztet, sorsot teljesít mindegyik.
Hóhérukat az elítéltek mégsem dicsérhetik.

AMI ÉRTHETŐ

Halálközelben az ember nem néz a jövőbe.
Legfeljebb néha a múlt sajog benne.
S csendesen vár az örök jelenben.

RIADÓ

Minden élőlény SOS-t sikolt.
A néma, jelekkel vádolja a sorsot.
A süket és vak anyagot harácsol.

PÁLYAUDVAROK FEKETÉZŐI

Hamis perceket árulnak, titkon.
Azt hiszik, nem fizetnek érte adót.
Pedig őket is kifosztják az igazi hatóságok.

TÖPRENGŐ

Kevés volt a hit és fogy a tudás?
Ugyan! Ez csak néhány perces állomás.
Jegyem érvényes. A vonat visz tovább.

OSTOBA KATEGÓRIÁK

Kivel pereljek? Azzal akinek
szervezetében egyetlen sejtként élek?
Holnapra a láthatatlanok úgyis kicserélnek.

BOLONDSÁG

kunyerálni érte, hogy ganglion legyek?
Még nincs érdemem rá, mit tegyek?
El kell játszanom hozzá sok tarot-szerepet.

MEGÉRTE-E

e gonosz tréfa, hogy ágálunk,
foszló jelmezekben, s az leszakad rólunk?
Ha vége a farsangnak, csak akkor leszünk igaz magunk.

VIGYÁZZ!

Mélyre szánts, aranymagot vess,
hogy dús legyen tápláló termésed,
amely az életnek tartja meg szellemed.

JÖVŐ

Mindenki felelős érte. Te is. Én is.
Gyógyítanunk kell a testek fekélyeit.
Lélek sínylődik benne. Börtöne kulcsát kéri.

SZENT

Aura övez valamennyi embert.
Sokakban e sugárzás radioaktív méreg.
Glóriát feje körül csak a Messiás viselt.

VÉDŐBESZÉD

Celládban ülsz és kérdezgetnek.
Nem látod ki az. Hangja belőled cseng.
Vallanod kell. Legalább önmagadnak.

ELSZÁMOLÁS

Tartozik és követel. Melyik rovat hosszabb?
Tartozásod fogyott talán, követelésed tagadd.
Húzd át piros iksz-szel, semmit se akarj.

SEGÍTŐK

Már nem taglóz le a részvét,
sok jajgató maga okozza vesztét.
Semmit sem tud és semmit sem ért.

FINÁNCOK

Mindent kikutatnak, lelkembe túrnak.
Papírjaimat nézik, hátha hamisak.
Csak utána engednek a Bárkába, meztelen utasnak.

KÉSZÜLŐDŐ

Valamennyien csomagolunk. Te mit viszel?
Csomagod túl nagy. Megtöltötted vágyaid köveivel.
Még nem tudod, a vámnál elveszik tőled.

VITA

A költő ma, ha mer, Istennel veszekszik.
Nem tudja ki ő, valóban hol lakik.
Hogy az emberben él, attól iszonyodik.

SZEGÉNYEK

Akik nem veszik észre életükben a csodát,
létükre ráengedik a hétköznap csordáit.
De ez surran utánuk. Újra és újra megmutatja arcát.

BELETÖRŐDÉS

Nem gondolják végig e halandók,
bölcsőjük nem kezdet, s nyílik minden sírbolt.
Szerettem volna megosztani e titkot.

HÓHÉROK

Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.
Az ö nyakukon is szorul a hurok, amit másnak vetnek.
Tömött zsebekkel, zsíros szívvel halnak meg.

KORÁN KELTEM

Életálmom nappalától káprázik a szemem.
Nem lát. Az őstenger magzatvizében árnyak kísértenek.
Csak éjszaka ismerem fel az igazat, de elfelejtem.

ALÁZATTAL KÉREM

vigyázzatok rám, akik intézitek sorsom.
Kockázatos út ez. Felidézem a Kylkhórt.
Ahol kötöttem, a törvény szerint ott oldok.

KÖZJÁTÉK

Lidércek tánca már nem hitet el.
Földünk a pokol vesztőhelye lett.
Álmomban anyagon túlra lesek.

GYÓGYÍTÓ

Szűrd ki a reményből, vedd be.
Folyékony fényét ontsd minden sejtedbe.
Dúdoljon benned a felhők éneke.

TALÁLKOZÓ

Hosszú az alagút. Egyedül ballagsz.
A végén azonban világosság csillan.
Ők várnak ott felszabadultan.

BEISMERÉS

Mindenem megvan, csak elrejtőzik,
Hiányuktól néha a lelkem is fázik,
míg önvalóm lángja a lényembe aranyat gurít.

HÁLA

Boldogító a magánytalan magány.
A csend selyempalástom az életfán.
Ki törődik azzal, hogy drága érte a vám.

ÁLOM

Este a kishalál álmának adom üres testem.
Szelíd dajka ringat, nagyon szeretem.
Szellemem tárt szárnnyal felröppen.

KÉRDÉS

Minek? Kinek? Hová? Mi dolgom az időben?
Személyem kialszik az édes, halálos éjben.
E Klepszidrán a melódiát már nem én pötyögtetem.

FAGGATÓZÓ

Mi az hogy én? Mi az hogy Te?
Bábjáték fűrészporos harlekinje.
Előadás után némán pihen, sarokba vetve.

FÁRADTSÁG

Csak az lenne? Nem tudom. Aurák keveredése.
Súlyos, zavaros az érzékeny öregség részére.
Az individuum tömeggé lesz. Ingovány. Fertőző férgek fészke.

NOSFERATU

Mennyi vámpír vegyül az emberek közé.
Egyik sem tudja, hogy e név az övé.
Csápja láthatatlan. A gyönge vére benne válik erővé.

VALAMI TÖRTÉNIK

az utolsó percben - mondják az ifjak, szülő asszonyok.
Eljönnek értük az égi robotok, vagy kegyes angyalok.
A lavina megáll. A múlt elégett ugyan, mégis lesz, ami volt.

RENDBEN VAN

Senkise igazi jós. A történelmet rejtett erők írják.
Csak játékuk a képzelet. A természet nem nyit, nem zár.
Kiszámíthatatlan, szüntelen omló, épülő gigászi vár.

TUDÁS

Az élmény felismerés. Sorsot formál. Kötelez.
Meztelen szívével nem rohan szöges sírkerteknek.
A teremtő a mulandót zárja körül. A beavatott
elkötelezte magát az öröknek.

MIÉRT ROHANSZ

kísértetek után? A távolság évezredek óta ugyanannyi.
Tüdőd zihál, kiáltó szavad egyik sem érti.
Állj meg! A múlt zsákutcáit a jelenben pihened ki.

GYÖNGE VAGYOK HOZZÁ

hogy mindenkin segítsek. Tenyerem nyújtom,
hátha megfogják. Az ő erejük is fogy.
Ennyi telik tőlem. Terméketlen így a szánalom.

KI TEHET RÓLA

hogy halandónak született? Ezt kellene
kideríteni. Rémét elűzni végre,
tudni és hinni, a halál a hazugság vetülete.

A NYUGALOM

üres, csendes szoba. Csupa napfény az ablaka.
Kigyúl, azután eltűnik, kísértet árnya.
Szép. De éppoly mulandó, mint az idő maga.

KRONOSZ

Szereti a tréfát. Szövögeti percek
csipkés pókhálóját a hívő embernek,
aki nem akar tudni róla: csapdába esett.

AKI TETTEI ELŐL REJTŐZIK

annak sarkába taposnak a karma vérebei.
Torlaszait áttörik, ha testét vízbe veti.
Az útirányt a mélység ragadozói hozzájuk közvetítik.

VALAMIT SEJT MÁR

aki tudja, nem tud semmit.
Szomja a megismerés után vágyik.
Magához vonzza az ég lélekmadarait.

NE SZIDD

aki más. Segítsd fel, ha botladozik.
A fennkölten prédikálónak gyűlik
fedezetlen váltója. Elárverezik.

MEGTUDHATNÁD-E

mástól, mi a téves irány, szörnyű pokolárny,
ha nem rakódik rád, idegekkel átszőtt húsbálvány,
tele alvilági ingerekkel, rögeszmékkel, ami fáj.

MICSODA SZÁNALMAS

gyávaság kenetes ígéretekben hinni.
Egy külön mű-menyországot bedíszletezni.
A porrá omló személyiséget dédelgetni.

A LEGROSSZABB

ha bélpoklos kapaszkodik beléd,
s te nem gyógyíthatod egyetlen fekélyét,
mert minden sebe orvos. Menti öröklétét.

NEM AKAROM KEDVÉT SZEGNI

azoknak, akik a sors-dramaturgokkal ülnek
le mulatozni, akik drámájukról készítenek
feljegyzéseket, s közben szórakozottan nevetnek.

GONDOLD MEG

fontos vagy-e magadnak? Fontos vagy-e másnak?
Ne áltasd magad. Fontos ügyében mindenki egyedül marad.
Ezért inkább róluk, nekik beszélj embertársaidnak.

BE KÉNE VALLANI

hogyan is élsz a rosszal és jóval?
Mi a viszonyod élettel-halállal?
Félsz szembenézni az örök Bíróval?

NEM TEHETSZ RÓLA

Rádragadt a bölcsek arányló hímpora.
Sohase szegyeld. A vak úgyse látja.
Csak a madarakat üdvözli finom csilláma.

CSAK BÁMULOK

hogy lehet valaki ennyire elégedett
önmagától, énjétől elragadtatott, pedig beteg.
Halandó. Egy úszó jégroncson egyedül lebeg.

KI HISZI EL NEKEM

hogy ha egyedül ülök csendben, halvány
látomás számomra a törtető, lármás világ.
Csempész árut szöktetek a titkos vámon át.

JÓL ELINTÉZTÉK

ami létükben az egyedüli érték.
Lényegét eldobják, őrzik üres papír-hüvelyét.
E zörgő ezüst dísz kinek oltja koldus-éhét?

NEM TUDOK MÁSRÓL ÍRNI

Csak lélekben sírni, szellemtestemben dideregni.
Ócska kordélyon zötyög a föld, a hóhér fejét veszi.
Ki tudja vigasztalni? Ki tudja megmenteni?

SENKI?

Nem igaz. Valahol láthatatlan gyóntatószék
rejti a meghallgató, feloldozást osztó Lényt,
aki vár, hogy odatérdeljen, az rejtekéhez elér.

ÍGY VIASKODIK BENNEM

A kettő. Egyik háborog a szánalomtól. Átkozva
imádkozik, már kegyelmet sem kér. A másik várja
a Bíróságot, tudja az az igazat végül kimondja.

MILYEN IGAZAT?

Kiét? Az emberét? A halálét? A Messiásét-e?
Nem kétséges. Szellem, aki semmitől sem fél.
Kronosz csak a testem falja fel. Abból él.

MICSODA MOHÓSÁG

felni a szüntelen halált élet helyett.
Torkon akad a kemény, rágós hústömeg.
Megfullaszt végül, ha jól is esett.

ŐSZ VAN

Szitáló eső könnyezik ránk a szürkeségből.
Van mit siratnia e vérző, beteg földön.
Kevesen tudják, égi nap mosolyog a felhők mögött.

AKI E FÖLD

sarát markolja, beleragad testestől-lelkestől.
Ázott szárnyán láncos bilincs, nehéz lakat az őr.
Kulcsát hová rejtette? Kivehetné a szívéből.

MIT REMÉLSZ ITT?

Hogy a múló az örök, amit szereztél az a tied marad?
Múmia bőröd, csontbörtönöd támadhatatlan falad?
Kemény ám a gyémánt trágyadomb, s az arany súlyos az élő halottnak.

TITÁNIÁVÁ VÁLTOZTATTAK

te szegény. Lásd meg végre a szamárfejet
imádott fajankód nyakán. Vele ne ölelkezz.
Nászotokon sírnak és nevetnek az égiek.

ÉVSZAKOK

Ti változó halálthozók. Azok is elmennek,
akik örömet okoztak, a jóért erőlködtek,
de a gonoszok is. Az élet örök. Ők hová lesznek?

ÁLMATLANSÁG

Gyötrődöm, ha elkerül az álom.
Éberen nem nyílik meg test-koporsóm.
Száműzött vagyok. Nincs igazi otthonom.

MIÉRT KELL FELFÚJNI

ezt az apró, átmeneti porszemet, a földet,
amelyen a kozmosz egy spórája megpihent?
Álmában horkol, izzad rajta, aztán továbbsiet.

ELEKTRON-MIKROSZKÓP

alatt, a véglény is nyüzsgő, hatalmas élőlény.
Osztódva burjánzik, sürög-forog, fal s talán fél.
A nagy Mágus, aki fölénk hajol, tőlünk mit remél?

AMIRE RÁNÉZEL

kérlek lásd is! Ha szellemed fölméri, tudod mivé lesz.
Vagy nem akarod? Ha magad becsapod, azt hiszed,
az ember sorsa e bolygón nem szörnyű és véges?

NEM VÁDOLHATOD

aki buta, hazug és ostoba.
Lelkét rengeteg karma-vírus marja.
S a maga bűnéért a másikat okolja.

PILLANGÓK

szárnya csillagporos. Hamar lehullnak.
De amíg repültek, boldogok voltak.
A sárba cövekeltek e gyönyörről miért nem tudnak?

AHOL A DÍJAKAT OSZTOTTÁK

Nem álltam sorba. Azok tolongtak érte,
akik már bánják, s tagadják sietve.
Új dísz kell nekik, ami holnap hull le a földre.

MILYEN JÓ

hogy ködtakaró burkolt be, s névtelen
lehettem a névsorolvasáskor. Ismeretlen.
Címzetlen levelem lélekmadár viszi át a vízen.

ROSSZUL SZERET

aki bebábozza kedvesét egy gubóba, zsebre teszi,
a maga útjára soha nem engedi, elrémíti,
ha az szárnyat növesztve felrepül és elveszíti.

BIZONYOS

hogy a módszer rossz, ha akár jót akarva
türelmetlen, erőszakos. A másikat szólni sem hagyja,
az ő véleménye számít, úgy legyen, ahogy ő kívánja.

ELTŰNŐDIK-E RAJTA

hogy a másikat taszítja mindaz, ami őt vonzza?
Az ő méze keserű a szájában, s ha tudna elfutna.
Megtartani csak úgy lehet valakit, ha nyitott a kalitka.

EZÉRT

érdemes volt harcolni végkimerülésig?
Karmolni, marni, hazudni, ölni a küszöbig?
Minden este meghalni, feltámadni a végső feledésig?

SENKI TÖBBET?

"Harmadszor!" Ezt a földet bizony elárverezték.
Olcsón adták. Csupa könny és vér. Semmit sem ér.
Sok a féreg rajta. Sok az ember, a legártalmasabb élőlény.

PERSZE, HOGY EMLÉKSZEM,

volt rajta szép is, jó is. De az csupa visszfény.
E világalkonyban szürke sár maradt vissza. Hulladék.
Sehol sincs helye a mérgező szemétnek. Kiveti az ég.

UFÓK

Ha jöttek is, hanyatt-homlok menekültek.
Dehogy szálltak le a hüllőktől nyüzsgő Hadeszbe.
Egy őrült bolygóról tettek jelentést a végtelenbe.

ELKÖLTÖZTEK MIND

a mitikus istenek, mesehősök. A stábjukat
Ők is szerették, mentették magukkal.
Mit keresnének itt, ahol a fanatikusok egymásra vadásznak?

BOTRÁNKOZTATÁS?

Lehet. De jobban jár-e, aki maga előtt tagadja
a tökéletlen valót, s azt, hogy bajának oka önmaga?
Az igaz akkor is igaz, ha árulója fejét a hóhér lecsapja.

VAN-E KEGYELEM

a vakmerőnek, aki embernek született?
Nincs. Menekülő tömegek égtek templomokban bent.
Ki tudja, melyik bíró hoz éppen ilyen ítéletet?

NEVETNI

nevetni, nevetni kell, hogy ne zokogjunk,
a szánalom döbbenetébe bele ne haljunk.
Más gyógyszerünk nincs e pillanatban. Mulatunk.

MICSODA CSAPDA

a siker. A taps ütemes, részegítő ritmusa
voodoo varázslók harcra hívó lokáli dobja.
Vérszomjas őrjöngővé hevít: "halál a másikra!"

LEPLEZETLEN

Oly közel hajoltak a láthatatlanok.
Nem rejtőznek előled, élő víziók.
Jelbeszédük csendtől hangos, mint a hold.

GYÖNGÉD FORRÁSOK

az állatok. Aki szereti őket boldog.
Akiket szeretnek boldogok.
Természet űzte, gyönyörű, szegény kis koboldok.

SIMOGATÓ

Édeni létük zsong, dorombol, dalol.
Öröklétben élnek. Nem félnek haláltól.
Aki érti őket, a végtelennel társalog.

GYILKOSOK

Micsoda bűn, megölni az állatot,
aki védtelen áldozat, kiszolgáltatott,
böllér, nem érted? Bennük önmagad pusztítod.

CSIKÓ

Táncoló lábú, riadt, okos, gyönyörű.
Az ember megalázza, üti, mert ő keserű,
s kentaur így. Mitikus paripája csupa derű.

AZ EMBER

az állatoknál miért kevesebb?
Akit teremt, a természet maga védi meg.
Pusztító pusztulásában is továbbszövi bennük az életet.

UTAZÁSI LÁZ

Aki már kifelé halad,
figyeli a tűzerőt rakétája alatt.
Sokan várják barátok a kozmoszban.

ANCSIKÁNAK

Kívánom legyen Fénykehely minden éje.
Merítse meg a kimeríthetetlenben,
s mentse magával valamennyi új reggelébe.

CSAK JÁTSZOGASS,

hidd magad tomboló gyereknek. Játékodat
törd el, szaggasd széjjel. Tiéd a ma, nem a holnap.
Ne gondolj arra, ami rádszakad majd.

ELKERÜLHETETLEN

hogy ráébredj, mit jelent embernek lenni.
Rejtett vészeket hordozó testben születni.
Sorsodon átvergődsz. Itt nem lehet otthon lenni.

PISZKOS PÉNZ

Nem igaz, hogy nincs szaga. Hiába mossák,
Bőre alól előtűnik. Pedig de sikálják.
A lelkét adta érte. Minden vásárban eljátszotta miatta hamis játékát.

REHABILITÁCIÓ

Ez az a stáció, amit soha nem járok meg.
A belső bíró az, aki ítél vagy megvet.
Sajnálom, de nem fogadom el mértéknek a tömegembert.

AKAROD,

hogy szeressenek? Szeress! Mindenkit, őt is.
Szerelmed piros parázsként világít.
Szemed tavából a szomjazó gyönyört iszik.

AZ ÉGEN

minden csillag kivirágzik egy éjen,
ha titkukra lesel álomszemeddel.
A föld hínáros. Föléje lebbenj!

A ROSSZ MULANDÓ

A halál hazug csalás. Örökké élsz.
Képzete attól tör rád, ha idézve félsz.
Kacajod árnyűző mennyei szélvész.

OLTSÁTOK EL A

rossz híreket, amelyek égetnek.
Elpusztítanak növényt, állatot, embert.
Minek ütni, akit sorsa úgyis megver.

BUDDHA TUDTA

a legjobban. Elutasított anyagot, vágyat.
Szeretni is szenvedés, bizony igaz.
Megelégelte a vakon osztott kínokat.

ÚGY SEM LEHET

vigasztalni a tömeglényt. Lám mi lett
a Messiással, akit megfeszített.
Az ember veszett, sebe szepszises.

BÁNAT?

Igen. És önsajnálat is. Ostoba, gonosz
benne minden. Ki tagadja, léte csődbe jutott.
De ki iratta alá vele e hamis váltót?

AZ ŰR

a szférákon túl csupa fekete sötétség.
Fellángoló üstökösök, keresik benne gyilkosságuk helyét.
Célba csak néha találnak. Izzásukban bosszú ég.

VÉTEK-E,

hogy eszembe jutnak lázam sugallta vádak?
Kit védjek itt? Kit mentegessek?
Elpusztul minden ami született.

HÁROM MARS LÁNGOL

a zeniten. Őrjöngenek tőle elemek és emberek.
Lenni, rombolni nekik van okuk. Rejtélyes
kivégző osztag. Ki mit vétett ellenetek?

ROMLOTT VILÁGTOJÁS

a feje annak, aki beteg. Dobálni kéne vele,
aki játékból formálta, kéjjel nemzette.
Mekkora tévedés volt, megtudná végre.

EGY ÁLLATKA

arca még mindig leszerel.
Örülök, hogy szerethetem.
Ő a jelenben él. Az ember a semmiben.

FELHŐ

kopog az ablakon. "Bejöhetek?"
- kérdi mohón. Eddig csak mesékben
lakott. Amit adott, most visszakéri tőlem.

APRÓ BABA

szorong egy anyaméhben. Sejti már,
mire vállalkozott. Szeret és nagyon szán.
Szülei örömhálót vetettek rá. Ámulva imádják.

VAD HÁBORÚBAN

Földbe rejtett ezer alattomos akna.
Analógia. Ilyen aknákra fut az ember sorsa.
Robban alatta. S ő tudja, vállalta.

BARÁTOM

és a gyerekem. Útjára engedem.
Amit meg kell élnie, élje meg.
Annyira kell neki az otthon. A fészekmeleg.